Pillanat
Midőn egy pillanat,
szerte foszlik e vágy,
midőn pereg az élet,
véget ér egy talány.
Időd letelik, életed véges,
hosszú út mögötted,
rövid pillanat előtted,
utolér e, a végestelen.
Éltél szépben, rosszban,
léteztél hidegben, melegben,
fénylettél télen, nyáron,
beragyogtad édes álmom.
Most utad véget ér,
többé nem élsz,
lelked kihűl,
fényed elhalványul.
Apró szikra talán,
mi orcádon pereg,
belobbantja lelkedet,
mosolyod feléled.
Hited szerint véget érnél,
reménykedve megbékélnél,
de a sors elkerülhetetlen,
végjátéka fejthetetlen.
Midőn minden vég,
magában új kezdet,
életedet újra kezded,
fellobbantod a csillagod,
fényeddel újra ragyogsz.
Minden csak egy Pillanat
2008.05.08. 23:36 | Ruzso | Szólj hozzá!
Címkék: vers én pillanat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ruzso.blog.hu/api/trackback/id/tr76460744
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
