Hurrá itt a PÁGISZ.
Mikor végéhez értem általános iskolás tanulmányaimnak ott volt a kérdés, merre tovább, mivel igazán jól nem tanultam. Mondjuk mi is számít jónak? Az én akkori átlagom 3,8 volt, ami állítólag nem olyan jó és körülbelül ez volt a felvételi alsó ponthatára. Harmincketten lettünk egy osztályba és engem vettel fel harmincegyedikként. Vicces dolog ez, utolsó előttiként az átlagom miatt. A négy év alatt kiderült, hogy mégsem utolsó előtti vagyok, ha jól emlékszem valahol a 13. helyen voltam a tanulmányi átlagba általában 3,3as átlaggal. Érdekes mikből tevődik össze egy osztály, az osztály fele falusi volt körülbelül és a falusi iskolákban a tanítási színvonal elég alacsony volt. Rögtön az első év után hárman elmentek, akik falusi iskolából jöttek és papíron mindegyik jobb tanuló lett volna mint én. A Szekeres például, aki egy cigánygyerek volt 4,5 átlaggal jött a suliba(ha jól emlékszem) és majdnem megbukott év végén. Jó általános iskolába jártam ebből látszik, pedig ott elég rossz tanulónak számítottam, vagyis nem rossznak, hanem nem voltam egy élvonalbeli. Mindig megkaptam, hogy milyen hülye vagyok és kukás lesz belőlem meg ilyenek és ahhoz képest szerintem nem is tanultam olyan rosszul. Igazából az első négy év elment marha hamar, elszaladt. Voltak konfliktusaim, de főleg tanárokkal. Volt a Sárándi a fizika tanár, aki már a gólyatábor óta pikkelt rám. Nem is tudom, hogy igazán miért. Szerintem az volt az első pillanat, amikor volt ilyen bemutatkozás és mindenkinek mondania kellett volna egy becenevet és meg mondtam, hogy én azt szeretem, ha Tamásnak hívnak, ő meg akaratoskodott én meg maradtam a Tamásnál. Szerintem ekkor utált meg engem, mert nem úgy tettem a dolgokat, ahogy ő szerette volna. Még talán az osztályfőnököm utált. Ő meg egy buzi szerintem egyszerűen, nem tetszett neki a stílusom és nekem sem az övé, én egyszerűen szartam sok mindenre és nem törődtem a dolgokkal ez meg nem tetszett neki. Ő volt a tökéletes üzletember meg tanár meg minden szar a saját szemében. Én egyszerűen utáltam és utálom még mindig. Egyszer írt egy email-t, hogy tudna munkalehetőséget nyárra és az egész az volt, hogy előadást tartott, hogy ő milyen jó kis ügynök ezekben a szarokban meg satöbbi. Igazából ehhez pofa kell, hogy másokat felkeress és ilyenekkel zaklass szerintem. Neki mindenhez van pofája és szerintem senki sem szereti őt ezért. Más nem volt igazából, akivel bárminemű kisebb nagyobb ellentétem lett volna. A tanárok többsége jóakaratú volt vagyis nem egy köcsög faszfej szerintem, én kedveltem őket. Minden évnek megvoltak a maga szokásai így visszatekintve. Első évben olyan kis rendszerető csendes voltam, vagyis szerintem rendszerető. Sosem beszélgettem, oda figyeltem, csak visszafogottan haverkodtam, vagyis normális voltam viszonylag. Bár annál züllöttebb voltam, ha például elmentünk biliárdozni. Olyanokat játszottam, hogy lenyomtam három feles vodkát egymás után és húzóra egy korsó sört utána, hát az eléggé be tudott ütni. Szerintem körülbelül azóta az idők óta utálom a vodkát, mert akkor mindig azzal ütöttem ki magam, na meg a vodka naranccsal. Volt párszor olyan, hogy úgy bepiáltunk, hogy néha a golyó elhagyta az asztalt és akkor a tulaj csúnyán nézett ránk kicsit. Ezek főleg akkor voltak, amikor a Jocóval és baráti körével jártam a Smukiba illetve a Plázába biliárdozni. A Dáviddal akkor még annyira nem járogattunk el. Ahogy ő mondaná akkor még nem vittem romlásba. Volt olyan, hogy egy héten négyszer is elmentünk, ez főleg augusztusban volt, a suli kezdés előtt. Jó volt végül is, jó kis csajokkal voltam együtt, meg úgy a társaság is jó volt, de nem igazán barátok voltak, hanem csak ismerősök és haverok. Az csak egy haveri társaság volt és abból most egy emberrel tartom a kapcsolatot, azért a majdnem tíz emberből az nem is olyan jó arány, ha bele gondolunk. Van, akit évek óta nem is láttam, vagyis körülbelül majdnem mindet. Volt akkor egy csaj a Viki, ő jó nő volt és a Jocónak is tetszett, de aztán semmi nem lett vele vagy talán jártak pár napot, de semmi több. Később egyik osztálytársam kurógatta, ami azért is érdekes, mert egy eléggé szétszívott arc volt, aki egész négy év alatt füvezett illetve árulta a suliban is. Ha koleszes vagy albérletes volt, akkor nála volt a nagy cucc, de amikor nem és mindennap átjárt, akkor meg hozta magával a határon, bátor volt a gyerek. Aztán úgy a második évben elkezdtem úgy megtalálni az igazi barátaimat és sikerült is. Velük most is tartom a kapcsolatot és eljárogatunk biliárdozni, strandra, kajálni és ilyenek. Ahogy másik helyre költözött a suli, úgy mi is változtunk. Állítólag mi voltunk az eddigi legértelmesebb évfolyam, normálisak voltunk, nem szemtelenek és társai. Azt szokták mondani, hogy az A-sok mindig ilyenek, a B-sek és C-sek meg nem. Mondjuk tényleg úgy tűnt, mintha így lett volna összeválogatva. Az A osztályban van egy normális átlag réteg, a B osztályban a barmok, a C osztályban a nyüzügék. Örültem, hogy ebbe az osztályba kerültem, jobb helyem nem is lett volna. Az egész iskolával egyetlen baj volt, hogy egy lány se járt benne és teljesen fiúiskola volt. Ezzel az volt a baj, hogy teljesen elvadultunk és valahogy elszoktunk a természetes női társaságtól, vagyis nem volt bennünk az a csajozhatnék és négy-öt év elég hosszú idő, bárhogy is nézzük. A végeredmény az lett, hogy elszoktam a csajoktól, vagyis attól, hogy bármikor oda fordulok egyhez és beszélek vele és elvagyunk. Nem volt lány barátom, ez a lényege a mondhatnékomnak. Történtek balesetek is a négy, illetve öt év alatt. Betört pár üveg, pár testnevelés órai sérülés és még egy-két apróság. Sosem voltam egy lógós, de ötödik évben elég lazán vettem a dolgokat, addig viszonylag elég komolyan. Bár negyedikben se voltam valami rendes tanuló, de azért igyekeztem. Arra rájöttem már akkor, hogy ami nem érdekel, azt rohadt nehezen tudom megtanulni. Mondjuk ami elsőre nem volt érdekes az lehetett még másodikra, de az nem a történelem volt. Mondjuk a világháborúk sem nagyon érdekeltek, de muszáj volt megtanulni. Hitler korszaka érdekes volt azért, de az is csak kicsit. Kedvenc tantárgy nem is tudom, hogy volt e nekem, utáltam a magolásos órákat vagy olyanokat, amin sok volt a szövegelés. Gyakorlatok nagyobbik részét szerettem, mármint azokat, amiken valami értelmeset kellett csinálni. Mindenki utálja, ha olyat készít, aminek semmi értelme vagy olyanokkal dolgozik, amik nem megfelelő műszerek, esetleg nem megfelelő emberek. Voltak necces dolgok, volt olyan, hogy a fejemtől 20cmre szállt el egy toló ellenállás belseje és akkorát villant, hogy aki a terem másik felébe volt látta a villanást a mellette lévő monitorról tükröződni. Nekem mondjuk nem tűnt akkorának, de mindenki más észrevettem még az is aki háttal állt. Volt egyszer egy olyan is, hogy menetzárlatos lett a tolóellenállás belseje és egy füzeten volt rajta és a felső lapok átégtek. Ez csak azért érdekes, mert a Szaszának volt a mániája, hogy neki mindig kellett valaminek a kezében lennie és valamit taperolnia kellett és, ha akkor tapogatta volna, akkor lehet hogy még mindig foltoznák a kezén az égési sérüléseket.
