Ruzso-féle agymenés

A felsős évek

Mondhatnánk úgy, hogy a felsős évek, avagy kanosodik a kisdiák. Hát igen, ekkor kezdtek érdekelni komolyabban a lányok, vagyis ekkor kezdett el ágaskodni a farkam utánuk, mondjuk így. Előtte is voltak lányok akik tetszettek, elsőként nekem Rita tetszett, nem tudom miért, pedig olyan fiús volt, de viszont nagyon okos. Nem emlegetném csalódásként, sem senkit ebből az időszakból, az iskolából. Még gyerek voltam tele vágyakkal és elképzelésekkel. Ebben az időszakban költöztünk el az új helyre, vagyis oda, ahol most lakunk. Én szerettem ott lakni és én mondjuk maradtam volna ott, lehet itt tágasabban vagyunk, és már meg is szerettem ezt a helyet. Szívemhez nőt a hely, mint sok más minden az évek folyamán. A legemlékezetesebb dolgok a klubdélutánok és a szív küldi szívnek posta. A szív küldi szívnek dolog mókás volt nagyon. Nagyszünetben volt ilyen szerelem posta, amit a kiválasztottnak elvittek, amúgy ilyen minden suli bulin is volt. Egyszer én szerelmet vallottam ilyenben azt hiszem a Ritának és ő is így válaszolt és a többiek elolvasták a választ, amiben megmondja, hogy nem szeret engem satöbbi és a tolltartómba rakták, a többiek meg elolvasták és szegény lány kiborult és csak sírt. Nikivel is nagyon jól kijöttem akkor. Ő egy nagyon szép magas lány volt, tetszett nekem mindig. A legemlékezetesebb pillanat vele talán az volt, amikor egyik klubdélutánon lassúztunk. Az annyira jó volt akkor. Sosem felejtem el azt a pillanatot, mikor a karjaimban volt és közben a háttérbe mutogatták a többiek a szíveket és mondtam neki, hogy a többiek mit mutogatnak és elkezdi erre, hogy zavar téged, mondom nem, engem sem felelte és táncoltunk tovább. Szabinával is táncoltam ekkor és vele nagyon rossz volt, nem is rossz hanem kényelmetlen. Alacsony volt a csaj, nálam sokkal alacsonyabb és jóformán le kellett hajolnom tánc közben, hogy tudjak vele normálisan, na az nagyon rossz volt pedig tök aranyos volt a csaj meg minden, de valahogy nekem nem jött be a magassága miatt. A sulibulik is jók voltak, persze tök feszült volt mindenki és senki sem táncolt senkivel, igazából csak lézengett mindenki mindenfele, pedig a lányok is kikenték magukat meg mindenki jól nézett ki, de nem volt semmi soha. Mondjuk én már akkor sem voltam valami nagy buliba járó meg sosem leszek szerintem, bár ha lesz olyannal, akit szeretek és vele szívesen elmennék, akkor biztos megszeretem, sajnos erre kicsi az esély. Csináltam ekkor baklövést is, olyan hű de nagyot nem, de egy kicsit egyszer igen. Anno, akkor nyolcadikos koromban cigiztem, ami nem is nagy gond, de egyszer újsággyűjtés volt a suliban és elmentünk közbe cigizni és pár alsóbb éves meglátott minket és a Robival voltam, aki szintén cigizett és elkezdte megfenyegetni a gyereket, hogyha beköp minket, akkor kiégeti a szemét. Robika teljesen elvolt akkor szállva. Először úgy gondoltuk ebből semmi nem lesz, de a hülye gyerek vagy egyik haverja ezt elmondta az osztályfőnöknek ő meg az igazgatónak, aki amúgy nagyon kedvelt minket és bírt és teljesen korrektül lebaszott minket meg ilyenek. De mondjuk Robinak lehetett volna több esze akkor. Ebben az időszakomban sokan elismerték, hogy igen én értek a PC-hez. Ekkor csináltam meg az ECDL vizsgát, ami nem nagy szám egyáltalán, de nekem már akkor megvolt, amikor általános iskolás hetedikes voltam és ez a nagy szó, nem az, hogy megvan. Akkoriban a sulinak én állítottam össze a könyvrendeléseket vagyis annak elektronikus részét. Volt akkoriban egy igen gagyi könyvrendelő program és faxon kinyomtatva kellett leadni a rendeléseket és a tanár, aki ezeket csinálta az nem értett egyáltalán a Windows-hoz, ő a comodoros időkben nőt fel teljesen. Szóval ezt megcsináltam két évben is és tök ügyes voltam, persze mindig csak egy köszönömöt kaptam érte, de az bőven elég volt, meg annyit, hogy egy két órára nem kellett bemennem, mert leigazolta a tanár nekem. Úgy gondolom, hogy szerettek engem a felsős éveim alatt, mindig normális voltam viszonylag és nem nagyon volt baj velem komolyabban. Magányos voltam, de ez ennyi idős korban talán normális. Valahogy ilyenkor kevesebb dolog történt velem vagy csak nem nagyon emlékszek rá és nem tudom leírni, valamelyik, de ez egy unalmas időszakvolt, ez tény.